Érdekes módon a trilógiáknak általában a második felvonása szokott a leggyengébb lenni, esetenként gyengébb, mint teszem azt az első rész. Persze, rengeteg példával szolgálhatnánk, amikor a második kötetet egy még rosszabb harmadik rész követte (lásd Végső állomás, vagy más rétes-tészta hosszúságúra nyújtott filmsorozatok, vagy Christopher Paolini – Brisingr-je hogy irodalmi példát is említsünk). Valahogy nem mindig sikerül túlszárnyalni az első rész sikerét sem történetben, sem pedig felépítésben és karakterábrázolásban. De akad, amikor éppen az ellentéte válik igazzá, és a második kötet sokkal jobb lesz mint az első felvonás. Erre is mondhatnánk megannyi példát, viszont én most egyetlen egyel szeretnék szolgálni, méghozzá jelen esetünk tárgyával: Isaac Asimov – Alapítvány trilógiájának második felvonásával, az Alapítvány és Birodalommal. 

/A kritika további része, elolvasható az alábbi linken: http://irasalgor.blog.hu/2012/05/10/isaac_asimov_alapitvany_es_birodalom/

További információk:

- Miután sokan írtátok, hogy túlságosan hosszúak, kicsit megrövidítettem, ezentúl megpróbálok 20-30%-al rövidebbet írni, megszokott minőségben mint eddig.

- Ez a kritika a második elolvasott Asimov-könyvem alapján készült, így ha hiányosságok, tartalmi buktatók vannak más Asimov-könyvekkel, azokat esedleges újraolvasás után javítom majd. 

Valószínűleg Isaac Asimov nevéről már mindenki hallott, aki egy kicsit is jártas a könyvek terén. Sőt, nagy valószínűséggel még az is ismeri a nevét, aki a Tüskeváron kívül egy könyvet sem vett még a kezébe. Akik esetleg nem ismernék, azoknak azért nyújtok egy kis mentőövet. Bizonyára mindenki látta Will Smith főszereplésével az Én, a Robot című filmet. Na azt a regényt Isaac Asimov írta. Meglepődtünk, ugye? Mikor legelőször néztem Asimov mester bibliográfiáját én is furcsa szemekkel néztem, hogy az Én, a Robot egy 1966-os regénye és ebből készített Hollywood egy remek akciófilmet. Viszont Asimov legismertebb alkotása talán mégis az Alapítvány-trilógia, valamint azoknak a kiegészítő kötetei. A könyvsorozat, amelyet minden valamire való olvasópalántának ajánlanak, még akkor is ha sokak elvből irtóznak a sci-fitől. Pedig az Alapítvány jóval több, mint egyszerű sci-fi, erre már az első pár fejezet alapján rá fogunk ébredni. Azt, hogy mégis miért lett ennyire népszerű és klasszikus mű, arra én magam sem tudom a választ, talán a mélyre szántó, mégis ma is korszerű gondolatok miatt, ami miatt sokszor érezzük azt a könyvben, hogy valamelyik kisebb bolygó akár a mai Mexikó is lehetne, vagy maga az Alapítvány egyfajta jelenkori Kínának is megállná a helyét. Egyszóval, hiába is 1951-ben jelent meg először a könyv Foundation címmel a Gnome Press gondozásában, a benne leírt gondolatok a mai napig megállják a helyüket, hiába telt el csaknem 60 év a könyv megjelenése óta. Valamint a műben szereplő különböző technikai „kütyük és csecsebecsék” később a való életben is megjelentek, valamint több olyan szociológiai problémára is felhívja a figyelmet ami a háború utáni időszakban még valószínűleg nem üthette fel a fejét világszerte. Viszont, a sorozat kultikusságát illetően megjegyezendő, hogy 1951-ben még nem voltak kiforrva a különböző stílusok, és teljesen más szellemben írtak az írók, így ezért tűnhet „kevésnek” az Alapítvány egyesek szemében, ugyanis a könyvet összehasonlítani a jelenlegi korszak könyveivel elég veszélyes, mert úgyis alulmarad. 

/A további kritika, és magáról a műről az alábbi linken olvashattok: http://irasalgor.blog.hu/2012/05/06/isaac_asimov_alapitvany_1/

Sokan kétségbe vonják King írói munkásságát a balesete óta. Sokan azzal érvelnek hogy már nincsenek olyan pörgős, sodró lendületűek a művei, vagy hogy a félelem és horror helyett leginkább az érzésekre helyezi a hangsúlyt, valamint hogy mereng és egyre lassabb. És ha valaki már elég régóta olvassa King munkásságát valószínűleg igazat is ad ezeknek a gondolatoknak, de kérem, tegye fel a kezét aki azt várja el egy már hatvanadik életévét betöltött írótól hogy még mindig ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel írja a műveit, mint a 70-es években. Nem kérhetjük tőle, hiszen ő is változott, valamint nyilván a balesete miatt elszenvedett traumák következtében ő maga sem akarja újra átélni milyen érzés volt a halálfélelem és az a fájdalom ami emésztette a felépüléséig. Noha King régebbi, klasszikus munkái közül még egyet sem olvastam – ha a Setét Torony első kötete annak számít, akkor azt – így még nem ismerem azt a King-et akiért a fanatikus King rajongók élnek-halnak, de egy valamit azért megjegyeznék. Ha King valóban megváltozott, akkor ne várjunk tőle megváltást és fogadjuk el hogy a 2000 után íródott művei már valóban lassabbak, borongósabbak, vagy éppen szomorúak, kevesebb horror elemekkel megtűzdelve. Egyszóval ezeket a műveket már ne olyan mércével nézzük, ahogyan annak idején a Ragyogást, vagy a Végítéletet, esetleg az Azt. Viszont ha jól megnézzük a lassabb témakibontást King mindig is szerette, elég megnézni az átlagmunkáit. Nagyjából 600-700 oldal a legtöbb King könyv (Nem Jön Szememre Álom, Álomcsapda, Hasznos Holmik és még sorolhatnám), azok is amelyeket a korai szakaszaiban írt. Egyszóval, miről is beszélünk igazából? Arról, hogy King még mindig King, de már más. Mert igen, jelen esetünk tárgyán, a Lisey Történetén is érződik hogy nem siet, és hogy sokszor az oldalak úgy épülnek fel mintha nem éppen regényt írna, hanem mintha naplót, belekap ebbe-abba, vagy éppen teljesen érdektelen dolgokról magyaráz oldalakon keresztül, de ezekről majd később. Aki szereti Kinget, az újkori történeteiben is megtalálja majd amiért szerette, mert néha azért igazán kibújik a szög a zsákból és még egy kis borzongás is jut az olvasóknak. 

Amit viszont tudni kell a könyvről, hogy a balesete utáni ihletésű, ugyanis a felesége felújítatta a dolgozószobáját ahol a műveit írja, és mikor hazaért egy teljesen üres szobát látott, amely úgy festett mintha kedvenc írónk már meghalt volna és a kis magánbirodalma is távozott volna vele. King ezek után látott neki a Lisey történetének, ami 2006. október 24-én meg is jelent meg a Scribner kiadó gondozásában. A magyar fordításra 2 évet kellett várni, és az Európa kiadó égisze alatt jelent meg 2008-ban, Tóth Benedek fordításában. A kötet egyébként ugyancsak nem rövidke olvasmány, csaknem 680 oldalt számlál, amely ugyan King tekintetében átlagos hosszúságú, de a többi író tekintetében viszont jócskán túlhaladja a 3-400 oldalas átlagot. Egyébként a könyvel rendkívül gyorsan lehet haladni, nem nehéz a nyelvezete, ráadásul hozza King sodró írói lendületét, amely ugyan a könyvre nem igaz, de az olvasásra annál inkább. Igen, a könyv lassan halad, az eleje elég unalmas is, sőt sokáig még meghatározott cselekmény sincs, csak a múltidézés és a jelen laza kapcsolatából áll a mű. 

/A kritika többi részét, valamint magáról a könyvről az alábbi linken olvashattok: http://irasalgor.blog.hu/2012/05/01/stephen_king_lisey_tortenete/

Sziaszok!

Jelenlegi postom nem egy kritika, se nem egy novella, hanem egy beadandó fogalmazás, amelyet társadalomismeretre kértek tőlünk. Mivel számomra tetszett az irományom, és elég jónak találtam, hogy blogra is kikerüljön, így megosztanám veletek is! Jó olvasgatást.

A családmodell változása a 19. századtól

Ha valaki megkérdezné, mi a közös a baltát használó vademberben, az arany tunikában járó római polgárban, az unalmas mindennapokat élő mozdonyvezetőben, az arisztokrata tisztben, valamint a háborúban megcsömörlött katonában, valamint bennünk, akkor valószínűleg nem mindenki találná meg a megfelelő választ. A válasz pedig az, hogy mindannyiunk családban nőttünk fel – persze van aki nem, mert teszem azt árva volt a mozdonyvezető -, vagy egy olyan környezetben, amit családnak nevezhetünk. A család fogalma az egész történelmen keresztül ugyanazt jelentette alapjaiban, mint manapság. Az már egy másik kérdés, hogy a családmodell mekkora változásokon ment keresztül az élet folyamán, de azzal mindenki egyetért, hogy a standard formula egy apából, egy anyából és meghatározott számú gyerekből áll. Egyes korszakokban azonban néhány plusz fő is társult ehhez a modellhez, vagy a gyerekek száma sokszorozódott meg, míg olykor-olykor az egyik szülő tekinthető fogyó eszköznek ilyen-olyan okok miatt. Persze, ezeknek az átlagtól különböző korszakoknak mind-mindnek megvan a maga oka, sajátossága, előnye és hátránya. Jelen írásomban a 19. század nagy változásaira térnék ki, valamint arra, mennyire volt ez életképes az adott világban, és milyen erkölcsi dilemmákat vetettek fel az életben ezek a „családi szubkultúrának” is nevezhető élethelyzetek, amelyek meghatározzák a 19. századtól napjainkig is a család fogalmát.

Az alapvető fogalmak, amelyek meghatároznak egy adott szót, vagy folyamatot, esetleg érzést (szabadság, szerelem, társadalom, család) talán túlságosan összetettek ahhoz, hogy kőbe vésett információk alapján állapíthassuk meg őket. Szerintem ilyen a család is, amelyre túlságosan sok behatás és különböző körülmények hatnak, hogy megállapíthassuk hogyan is definiálható az a szó, hogy család. Csakúgy, mint a szabadság is, elmondható, hogy amikor senki nem akadályoz meg minket semmiben, valamint fizikailag azt tehetünk amit akarunk, de ha mélyebbre ássuk magunkat a témába elmondhatjuk, hogy ez nem teljesen így van, hiszen vagy a testünk gátol valamiben, vagy akár az élet is egyfajta bezártság, hiszen a halál gátol minket abban, hogy szabadok legyünk teljesen. Valahogy így összegezhető a család is, hiszen függ az adott emberek társadalmi beilleszkedésétől, társadalmi normáitól, valamint attól, hogy milyen körülmények között élnek. 

/A bejegyzés további része elolvasható az alábbi linken: http://irasalgor.blog.hu/2012/04/21/a_csaladmodell_valtozasa_a_19_szazadtol/

Aki egyetért, vagy nem ért egyet, az kommentben, vagy akárhogy jelezheti! :)

Sziasztok!

Mivel több helyről is ajánlották, hogy nem túl fair megoldás reklámblogként alkalmazni a különböző oldalak online felületét, és én szeretek megfontolni minden javaslatot, ami a blog működését előserkenti. Ezért várnék ide minden javaslatot, ami azzal kapcsolatos, hogy miként is használhatnám úgy a GS blogot, hogy előnyös legyen mind a számotokra - mert esetleg még nem hallottatok róla, vagy szeretnétek egy átfogó képet kapni azokról a dolgokról, amelyek érdekelnek titetek és írok is róluk - mind pedig nekem. Nem szeretnék két blogot fenntartani, ugyanazzal a tartalommal, de valami átfogó megoldást szeretnék, hogy mindenkinek jó legyen. 

Jelenleg, még a régi rendszerben lévő utolsó postomat osztanám meg, ami Ken Follett híres regényéből készült minisorozat alapján készült, ez pedig tavaly a TV2 műsorán sugárzott Katedrális. Aki látta azért, vagy aki nem, de szeretné tekintse meg a postot, hátha kedvet kap hozzá. 

http://irasalgor.blog.hu/2012/04/15/a_katedralis_2

Várok minden javaslatot, észrevételt, kritikát, stb :). Köszönöm előre is.

...vagyis most már facebookon is jelen van az Iras Land. Aki szereti olvasgatni az irományaimat, de nem mindig csípi el azt a Gamestaros reklámblogomon, vagy aki eddig nem olvasta egyik irományomat, se de a jövőben szeretné, azoknak ajánlanám főleg a facebook-oldalt. Természetesen a GS-s marketingblog megmarad, de aki nem szeret erről a blogról tudakozódni az új postjaim felől, azok kövessenek nyomon a facebookon. Köszönet mindent lájkért!

Az oldal itt érhető el: http://www.facebook.com/IrasLand

Sziasztok!

Legújabb bejegyzésemben Ken Follett egyik legimsertebb regényét, a Katedrálist mutatnám be nektek. Aki olvasta, annak azért, hogy mennyire ért velem egyet, aki nem, annak kedvcsinálónak, aki pedig csak a sorozatot látta, azért, hogy kedvet kapjon-e esetleg a sorozathoz. A könyv után a következő bejegyzés a sorozatot vesézi ki, így egyfajta összképet kaphat arról, hogy milyen is a sorozat és a könyv viszonya. Aki szeretne kommentelhet, megoszthatja, lájkolhatja, vagy csak simán olvassa el a bejegyzést, jó szórakozást kívánok hozzá ;). 

http://irasalgor.blog.hu/2012/04/06/ken_follett_a_katedralis_4

Sziasztok!

Következő kritikám az Agave kiadó 2012-ben megjelent történelmi témájú kalandregényéről szól, ez pedig M.C. Scott regénye, a Római Kém. Aki szereti a történelmi könyveket, de nem túl mély betekintéssel az adott korra, inkább a kalandokra és a látványokra helyezve a hangsúlyt, azoknak ajánlom az alábbi postot, valamint mindnekinek. Aki akar kommenteljen, lájkoljon, a szokásos módon. 

A link: http://irasalgor.blog.hu/2012/04/01/m_c_scott_a_romai_kem

u.i: novellámra továbbra is várom a visszajelzéseket :)